Hát nem gyönyörű?
Szülinapja volt a Babbonak, így beindult a tortagyártás.
Életem második tortáját sütöttem (az elsőt nem hiába nem mutogatom), szép is lett és finom is! Olyan hamar elfogyott, hogy a tegnapi barátos vacsira újat kellett sütnöm!
A receptet dolcevita-nál találjátok.
Nem minden nap vasárnap!
- Giovanni egyik kedvenc szólás-mondása.
A múlt vasárnap viszont az volt a javából! Lara pont egy és fél éves lett. El is mentünk megünnepelni, s mivel őneki tulajdonképpen mindegy hogy hova megy, csak nyíljon az ajtónk és el itthonról, már készen is állt kis hátizsákjával és az "elhagyhatatlan" Pandával a kezében! Ha olyan helyen találja magát ahol gyerekek is vannak, akkor az bónusz nekünk (mert órákig is képes ellenni nyugodtan a többi gyerek között), és felhőtlen öröm neki :-). Ilyenkor nagyon hálás tud lenni, a tekintetével és -még mindig- babanyelvével mintha azt közölné: "na látjátok, ez igen, az ilyen programokat szeretem!".
Végül - mivel nagyon szép, napos és szélmentes, kék eges időnk volt - a tengerpartra esett a választás. Giovanni és én már alig vártuk hogy újra ilyen állapontban lássuk a tengert, és Lara is ráismert tavaly nyári kedvenc tevékenységére: rögtön a vízbe akart futni! Miután erről sikeresen lebeszéltük következett az ünnepi ebéd Lara kedvenc fogásával: risotto gamberetti-vel :-). Az evés sokkal jobban ment mint itthon, a többi gyerek jelenléte csodákat tud művelni, csak az egy helyben megüléssel volt megint gond. Nem tudom hogy mikor tudjuk leszoktatni a járkálva evésről.
Miután jól laktak gyerekek és felnőttek (ez néha kérdéses, ahogy mi is belevetjük magunkat időnként a játékba :-), kimentünk az étterem előtti "játszótérre". Igazi tengerparti játszótér, 10 lépésre a tengerrel, homokban bújkáló kagylókkal és laposra csiszolódott kavicsokkal. Volt egy három részes hinta-csúszda-libikóka szett is, és az én legnagyobb örömömre egy párnázott hintaágy. Ezért mindig kimondatlan verseny folyt a szülők között, ahogy valaki felkelt, megindult a versenyfutás ki ér oda előbb alapon :-).
Fociztunk is, kavicsvárat is építettünk, homokoztunk is egy kicsit, a legnagyobb sikere viszont a kagylógyűjtésnek volt (a foci mellett persze :-). Ámulatba ejtett, ahogy Lara ráismert a kagylógyűjtés logikájára, és szedte össze a kis szitába a különböző formájú kagylókat, figyelve engem és a többi gyereket, hogy a csigákat is beválogatjuk-e, a laposabb kagylókat is felszedjük-e vagy csak a cakkos szélűeket, stb...
Jól kifáradt, nagy bömbölést is lerendezett amikor indulni készültünk, hiszen ő tuti kifulladásig maradt volna, aludva egy-két percet a hintaágyban hogy energiát gyűjtsön az újabb nekifutáshoz.
A tengeri levegő csodákat művelt, boldog és kiegyensúlyozott babát varázsolt elénk, aki este magától ment az ágyikóba mondván: csáó babbo, csáó mamma, csicsi csicsi Lala.
Az én fényképezőm itthon maradt, viszont ezt találtam orietta-nál. Nagyon hasonlít ahhoz amit én tudtam volna fotózni :-).
Tavaszi átváltozás és vadiúj Indiretta
Itt a tavasz, a legnagyobb és legüdvözöltebb változások időszaka...
Pazzo varázsló is bevonult műhelyébe és különböző átváltoztatásokba kezdett...
Az Indiretta gazdájának és olvasóinak legnagyobb örömére az átváltoztatások hatására felvettük szép, friss és üde tavaszi új ruhánkat!
Köszönjük Varázsló!
Pronto, itt Lara
Elmentünk a cipőboltos barátunkhoz az üzletbe a Babbo-nak szülinapi ajándékot venni. Ki is választottuk a cipőhöz színben illő övet, és amíg Giacomo barátunk eltűnt, hogy becsomagolja az ajándékot, addig én heves tavaszi csizma és félcipő nézegetésbe kezdtem, Lara-t így csak fél szemmel követve amint feltalálta magát és a többi nézelődő tetszését kiváltva éppen a nagy tükörbe elkezdte puszilgatni saját magát.
Aztán csörgött a telefon, ami derékmagasságban volt elhelyezve egy kisasztalon, az apró pult mögött. Ezután csak arra lettem figyelmes, hogy "Prunto, Lala, dimmi.... glikusz tátá má fubal... sí... sí..." aztán mire odaértem volna hogy elnézést kérjek a hívó féltől, puff, lerakta a telefont.
Azért kíváncsi lettem volna az arckifejezésére annak a hölgynek vagy úrnak aki talán valamelyik cipőmodellel kapcsolatban szeretett volna érdeklődni, és ilyen gyors, tömör babaválaszt kapott.
:-)
Voltunk ám karneválon!
Ha nem is Velencében, de itt Moie-ban a helyi "6001" nevű művelődési házban tartott farsangi bálban mi is felvonultattuk jelmezeinket!
Már tavaly - amikor még Novate Milanese-ben laktunk - feltűnt, hogy az olaszok nagyobb felhajtást csapnak a karneválnak, mint mi. Otthon a farsangból a finom fánkra emlékszem és a magyarszéki farsangi bálra, ahol elég sokszor nyertünk a jelmezünkkel a keresztöcsivel, és a suliba mindig kolbászt, vajat, tojást és savanyú uborkát vittünk, amit aztán szendvicsként pár forintért elfogyaszthattunk a bálban. Na, asszem ez örökre bennem marad. Meg az élő zenekar által játszott számok is, azzal az érzéssel, hogy na most vajon ki kér fel táncolni.
Itt is van farsangi bál, még ha másmilyen is mint a magyarszéki (lehet hogy már a magyarszéki sem olyan, amilyenként az én emlékeimben szerepel, nem tudom). Báltól mondjuk messze van, inkább nevezzük "farsangi felfordulásnak zenebonával". Viszont itt van farsangi felvonulás is az utácán, és maga a farsang tovább tart. Két hétig megy a fánkevés és a gyerekeknek rendezett különböző dínom-dánom-ok. Ami még különbségként csapott a szemembe - és mint kisgyermekes anyuka, rögtön kaptam is az alkalmon - a kisbabákat is beöltöztetik jelmezbe. Az igaz hogy szinte minden kisbébi katicabogár vagy méhecske, de nagyon aranyosak. Lara pillangó volt, kemény egy órát töltöttünk el a helyszínen, hát érdekes volt. Ömlesztve a következő jelzőkkel írnám le: jó volt, tanulságos volt, de sok volt. Most sajnálom hogy a videókameránkat nem lehet a számítógépre csatlakoztatni, mert szívesen megmutatnám az idei farsangi őrületet, könnyebb dolgom lenne, mint leírni.
Gyerekek röpködtek még a levegőben is, mindenféle hangszereket ütögettek ritmust messze nem látó módon, a diszkókat megszégyenítő módon hangos zene szólt, habsprékkel fogócskáztak a jelmezesek, kisbabák az anyjuk kezébe mereven figyeltek, hogy most mi is történik... hova kerültek ők? Ezt én is megkérdeztem magamtól. :-)
Lara meg volt illetődve (tőle szokatlan módon!!!), először nem találta a helyét az őrülten rohangáló gyerekkoszorú közepén. Aztán amikor feltalálta volna magát az üresen elhajított habsprés dobozokkal, és érkezett egy nála nagyobb kislány aki elvette játékát, hát igencsak bepörgött. Az utolsó csepp a pohárban nem is az volt hogy tizenötödször lökték fel, hanem amikor a bohóctól kapott sárga lufit is elmarták tőle. Na, itt elszakadt a cérna, úgyhogy kicsit sem könnyű természetű, szemöldökét összeakasztott kiscsajjal kellett hogy megvívjam a luficsatát :-)! Szerencsémre nyertem, és Lara megnyugodott.
Itthon azért a Hupikék Törpikéknek nagyon megörült! Ha így haladunk, jövőre annak kell hogy öltöztessem :-)!
Olasz vérmérséklet
Ha valaki szeretné jobban megismerni az olaszokat, vagy látni hogy mit is jelent a heves, lobbanékony temperamentumuk, elegendő ha bekapcsolja a Rai Uno-t és leköveti a parlamenti éles jeleneteket. Megint összeverekedtek a politikusok, most a tegnap halálba segített évek óta kómában lévő lány ügye kapcsán.
Fotó: made by Paolo Piccinini.
Nahát ezek az olaszok!
Nahát ezek az olaszok - felettébb bosszantóak! Na jó, nem is, csak vannak olyan dolgaik, amelyeket nehéz megemésztenem és magamévá tennem. Mára már két felismerés is jutott:
Kezdjük azzal, hogy javíthatatlanok, pedig tudják hogy én nem szeretem ha reggelente "zavarnak" és mindezt bejelentés nélkül teszik. Nem arról van szó hogy ne szeretném ha beugranak hozzánk egy kávéra vagy beköszönnek, felénk néznek hogy mi van velünk, sőt! Imádom ha valaki van nálunk, készülök rá! Na, pont ez az! Hogy készülök rá, ha valaki jön. Szeretem ha tudom hogy mikor tájt, ki jön, mert akkor legalább kipofozom annyira a lakást - ami Lara mellett igenis szükséges - hogy fogadóképes állapotban legyünk, és egyáltalán be tudjanak lépni az ajtón, és ne a lábbal hajtható kistraktorba botlódjanak, vagy a cipőjükre kenődjön fel a frissen leesett Kinder szelet darabka. Ebéd után Lara baba általában szépen alszik, ilyenkor szoktam rendet rakni, és ha nem is csilli-villi állapotban, de délutánra már eléggé teték vagyunk, és tutiból készen az újbóli szétpakolásra :-)! Sebaj, hajrá Kriwi, segíthetsz a dolgon, kelj fel hajnalban és akkor nyitva a lakás ajtaja mindenféle rosszérzés nélkül!
Míg az előző eseten lehet segíteni :-), a következő sajnos nem ilyen "egyszerű": valahogy olasz "betegségnek" érzem, és minden területre kiterjed, hogy kimaszkerázzák a kevésbé kellemes tényeket. Az üzleti világban sokat találkozni ilyennel: egy kis púder ide és oda, arcpirosító és rúzs, és máris csak az látszik amit szeretnének! Mondok egy példát: internet szolgáltatót váltasz, felteszed a kérdéseidet, elégedetten lépsz ki az üzlet ajtaján, minden szép és jó, baromi jó "vásárt" csináltál, full gyors interneted lesz az eddigi lassú helyett és még olcsóbban is jösz ki. Adnak hozzá sokmindent, még cukrocskát is, csak aztán otthon derül ki hogy lényeges információkat nem hoztak fel. Egyszerűen "elfelejtik" felhívni a figyelmet rá, hogy akár egy hónap nélkül is internet nélkül maradhatsz, mert van egy bizonyos technikai "mosolyszünet" amíg az ex és az új szolgáltató letárgyalják egymás közt a kis dolgaikat. Oké, ha ez így is van. Oké, ha ezt nem lehet kikerülni, mondjuk úgy, hogy később mondod fel a régi szerződésed! Na de azért miért nem adják meg a sanszot hogy felkészülj és megválaszolj emaileket, megírd azt hogy nem leszel egy ideig netbiztos, stb...?
Három éves kor után már késő
Három éves kor után már késő - mondja egy könyv (amit azóta is keresek, amióta Luganoban ajánlotta egy vasárnapi kirándulásunk során frissen megismert magyar hölgy) - viszont én hozzá tenném, hogy 16 hónapos kor előtt pedig korai.
Valószínűleg tévedek, mert én is tudom hogy egy baba vagy kisgyermek 16 hónapos koráig is nagyon sokat tanul, gondoljunk csak arra, hogy megtanult járni, rágni, dvd-t cserélni arra ami neki tetszik, kinyitni a konyhaszekrény fiókját amikor éhes, és még sorolhatnám mi mindent...
Arra szeretnék kilyukadni, hogy az én szemszögömből értem így a dolgot. Amikor Lara egész kicsi volt, azért nem volt felhőtlen az anyai boldogság (mindazonáltal hogy természetesen nagyon boldog anyuka voltam és vagyok mindig is), mert rengeteget sírt, sőt ordított minden este 5-6 óra hosszat megállás nélkül. Aztán amikor már nagyobbacska lett, 6 hónapos körüli, megkíséreltünk egy-két programot szervezni, nem nagyokat, olyanokat mint vasárnapi luganoi séta, rövid pizzázás, stb. Ezekből aztán általában nem pihenés lett, hanem veszekedés, hogy már megint miért sír a gyerek, miért nem alszik a babakocsijában mint a többi vele egy idős. Lara szinte sosem aludt a babakocsijában, viszont ha fáradt volt és nem találta a kiságyát, olyan ribilliót csapott, hogy az egész utca engem nézett, hogy jajj szegény kisbaba, így megbömbölteti az anyja!
Aztán 11 hónapos kora körül kezdett változni, ahogy elindult. Elkezdte szeretni a vendégeket, kimenni a játszótérre inni a többi gyerek szavait, szóval társasági emberke lett belőle (ennek jeleit már sokkal előbb észre lehetett venni). Csak ezután az volt a baj, hogy felpörögve, még hulla fáradtan sem akart elaludni! Még a saját kiságyában is nehéz volt altatni, nemhogy idegen helyen!
Most, hogy 16 hónapos, mondhatom el azt, hogy van egy beállt napirendünk, tudok programokat tervezni kintre, mert tudom hogy meddig mehetünk el. Játszunk és nevetünk együtt, tréfálunk egymással, érti hogy mit mondok, és vissza is válaszol, még ha nem is értem hogy mit, ő elmondja amit szeretne az ő nyelvén. Mostantól kezdett igazán felhőtlen lenni az anyai öröm, mostantól találtunk száz százalékban egymásra anya és kislánya.
Lehet hogy sokaknak már az első hónaptól sikerül, sokaknak viszont csak sokkal később, nem tudom. Biztosan sokszor hibáztam, nem vettem észre jeleket, amiket küldözgetett felém, hogy megértsem az ő kis akaratát (ami igazából nagyon nagy akarat :-). Lehet hogy még több türelemmel és odafigyeléssel előbb sikerült volna elérni ezt az időszakot, erre nem tudom a választ. Egy biztos, nem egyszerű, én mégis úgy érzem hogy nagyon sokat tettem érte, ha nem is mindent!
A stressz kiadásának módjai
Be kell ismernem, hogy stresszesebb vagyok mint valaha ha Lara beteg. Semmilyen főiskolai vagy egyetemi vizsga, munkahelyi stressz nem ért fel azzal, amit mostanában művelek.
Ki hogyan adja ki magából a stresszt?
Nekem így került a bevásárlókosaramba ez a poló, amit azóta sem vetek le. Még jó hogy vékony anyagból van, és reggelre megszárad :-)!
Te hogy bírkózol meg a felgyülemlett "rossz energiával"? Extrém és nem extrém eseteket ide kérem a komment sorba!
Kávészünet 1.
Azt hiszem mostanában túl sok mesét nézek. Ma éjjel azt álmodtam, hogy egy várat kellett megvédenünk lovag ruhába öltözve, apródaink hupikék törpikék voltak, és sárkányok tüzétől füstölt a környék. Ha már rám ilyen hatással vannak a mesei történetek, vajon Lara fejében mi zajlik le?
Öt könyv, öt ember
Indult a 2008-as könyvlista lánc
pazzo-tól, és felém mutatott Klára is, és Katica is.
Futottam is a pincébe, hogy előkeressem - az egyelőre helyhiány miatt (még nincs nappali bútorunk) ott elraktározott könyveket.
A választék 2008-ban korlátozott volt, egyrészt a többszörös költözés miatt, másrészt Lara által sikeresen kifejlesztett Kriwi energia elszívó rendszer miatt. Hozzátenném továbbá az igazság kikerekítéséhez, hogy sok időbe telt rávenni magam, hogy angolul illetve olaszul kezdjek olvasni (ezután a rigolyákról indítok láncírósdit :-).
Az öt könyv, a dobozokból előkerülési sorrend szerint:
- Lee Iacocca: Egy menedzser élete
- Bohumil Hrabal: Foghíjak
- Melinda Blau, Tracy Hogg: A suttogó titkai I.
- J. R. R. Tolkien: The Return of the King
- Allen Carr: É FACILE SMETTERE DI FUMARE - se sai come farlo
A nehezéhez érkeztem: öt embert kell kiválasztanom, akinek az "olvasmánynaplóira" kiváncsi vagyok, és még nem lettek kijelölve: Euthymia, Amby, Mirtill, Secima, Vikivik.
Jó olvasást 2009-re is!
Hull a hó és hózik
Nahát, nem hiszek a szememnek, az indiretta ablakán kinézve havazik :-)!!!
Ez ám a meglepetés! Kívántam hulló havat pazzonál nemrég, és lám, egy jótündér, angyal, varázsló ellátogatott hozzám!
:-) :-) :-)
Szundizni jó!
Már el is felejtettem milyen - egy igazán mélyet és jót aludni, mióta Lara velünk van. Én, akinek az alvás mindig főprogramot jelentett, immáron másfél éve csak álmodozok egy kiadós, jópofa szundiról. Ma reggel fura érzéssel ébredtem: - jé, tiszta a fejem, és olyan jól érzem magam a bőrömben, nyugodtan pislogok rozsdás nyikorgás nélkül, és még a nap is süt! Jó éjszakára, szép reggelt!Ünneplősbe öltöztetve
Teljes gőzzel folyik a készülődés Karácsonyra: amerre a szem ellát, mindenütt feldíszített házak, udvarok, csüngő Mikulások, az asztalokon már karácsonyi recept szerint készült finomságok.
A mi házunk táján a karácsonyi puncs, fahéj-narancs aroma illata lengi be a levegőt, marcipános szaloncukor édesíti az ünnepre való készülődést, és még az indiretta is ünnepibe öltözködött!
Úgy történt ez, hogy ellátogattam pazzo felé, és "megirigyeltem szép új ruháját"! A hatalmas sóhajt pazzo hihetetlen jó szíve meghallotta (és ahhoz sem kellett sok, hogy leessen neki (is) a tantusz, hogy jómagam mennyire nem értek az ilyesmihez), és lám kiszabta az új ruhát.
Csilingeljen hát az ünnepi hangulat itt is, és ott is, kívánok mindenkinek jó készülődést az Ünnepekre!
Időjárás jelentés
December 12. Moie, Ancona, erkélyünkről
Borús szürke idő, néhol ködfoltokkal, sűrű esővel :-(
Ma megint nem megyünk sehova, brrrr, viszont az a jó a rosszban, hogy az ablakpucolás csak belül végezhető el :-).
Neked mit hoz a Jézuska?
Megírtad már az idén a leveled a Jézuskának?
Én igen, és már el is postáztam!
Kértem egy csomó mindent: örömöt, boldogságot, egészséget, az új évre sok-sok pozitív meglepetést. Az új lakás sikeres és ízléses berendezését, otthonossá tételét. Lara mosolyok tömkelegét, kevés beteg perceket, a család, rokonság és baráti kör jókedvben való megtartását, a szerelem további lobogását...
Ez a párizsi fotó ihletett.
Mosolyog az égbolt!
Van akinek kiválóan, van akinek kevésbé jól sikerült lefotóznia a mosolygós égboltot!
A yahoo főcímlapján vigyorognak a Mars és Vénusz szemei, Holdszájjal. Én még csak itt láttam, de ma este keresni fogom odakint is. Akinek sikerül megtalálnia, riasszon, várom a "koordinátákat"!
Ez itt Hunaish fotója, viszont egy teljes fotógalléria is megtekinthető a flickr-n.
Egy kis nosztalgia
Segítség, beoltanak!
Tegnap elmentem a szomszédos közelségben lévő Distretto Sanitaria-ba (a helyi SzTK) időpontot kérni a Laranak a gyerekorvos által javasolt oltások beadatására, és a végén majdnem beoltottak engem! Volt már időpontunk 25-ére, csak ahogy sok más is - mint például Katica névnapja -, ez is kiment a fejemből. Jobban mondva a mobilomból. (Emlékeztetőt állítottam be, csak közben tönkre ment a telefonom).
Ahogy beléptem már éreztem, hogy ráfaragtam erre a "feledékenységre": az általában üres folyosón hosszú sor állt, kicsik, nagyok, mégnagyobbak., mind-mind infulenza elleni védőoltásra várva. Szerencsére sikerült elkapnom az egyik "szuris nénit", és rázendítettem:
"Baromira sajnálom, de elmaradt a tegnap előtti oltás, elfelejtettem. Szeretnék új időpontot kérni."
"Semmi baj, semmi baj" - mondja, "Úristen, szanaszét szakad a fejem!" Aztán egy telefonhívás, heves vita, melyik védőoltás üti a másikat és melyik nem, ezután hívják a másik szobából síró-hisztiző kisgyereket megnyugtatni...
"Január 8" - kapom a választ.
"Január 8? Hogyhogy ilyen későn? Hiszen általában megvan 1-2 nap alatt!" - értetlenkedek.
"Addigra fog körülbelül leszaladni ez az infulenza őrület, és most az a prioritás".
"Aha, értem. Ez ajánlatos az olyan picikéknek is mint az én kislányom?"
"Igen, sokan adatják be, de mindenképpen az illetékes gyermekorvosnak kell javasolnia. Viszont hogy közvetett módon ne kapja el a kislány, ezért érdemes a szülőknek beadatniuk".
Közben - ezalatt a párbeszéd alatt az irodájáig követtem a hölgyet - belép a kolléganője:
"Ön, asszonyom?"
"Egy bökést kér" - mondta a "szuris néni" még mielőtt kinyőgtem volna valamit".
"Tegye szabaddá a karját" - mondja a kolléganő.
"De én... ilyen gyorsan... ? Nem készültem erre fel! Nekem lázam van, fáj a torkom!" - válaszolom félig már kimenekülve.
"Akkor asszonyom jöjjön vissza, amikor szeretné, és hozza magával az apukát is! A kislánnyal meg január 8-án találkozunk!"
A képet Gutpintér Tamástól kértem.
Szaloncukor szezon
Minden évben, már jóval Karácsony előtt elindul családunkban a szaloncukor őrület. Amint megjelennek a boltokban az első példányok, legyen az kimért vagy dobozos, azonnal beszerző körútra indulunk. Aztán otthon megelégedett képpel majszoljuk a friss édességeket, szinte versenyt rendezve közöttük, hogy melyik a legfinomabb. Az eredmény: üres szaloncukor papír hegyek!
A baj csak most kezdődött. Elfogyott az egy hónapja otthonról kapott adag, nyoma sincs már a dugidaraboknak sem. Keresem, kutatom az üzletekben, de errefelé nem divat. Bárhogy is számolom, hosszú és végtelen napoknak kell eltelnie még amíg haza utazunk Karácsonyra, addig mit is kezdek szaloncukor nélkül?! A helyettesítő termékek (cavallucci, és a többi karácsonyi szezonsüti) ideig-óráig működnek, de nem az igazi! Már azon gondolkodtam, hogy házilag elkezdek gyártani, és színes papírba csomagolom őket. Ki tudja, lehet hogy még a végén megszerettetem az olasz közönséggel is!
A szaloncukor tartalékot Norcitól kértem kölcsön.
Kategóriák
Archívum
Kommentek
-
- Hát nem gyönyörű?, knoi: Szia Krisztikém! Nagyon jó volt a lakodalom, csak ti hiányoztatok.... »
- Hát nem gyönyörű?, kriwi: @Zsu: nincs neki mindenki által ismert becses neve, meggyes csokitorta... »
- Hát nem gyönyörű?, Zsu: Szàmomra nem derult ki,hogy milyen is ez a torta.....talàn feketerdo? »
- Hát nem gyönyörű?, Zzita: Jól néz ki:)! Gratula:)! »
- Hát nem gyönyörű?, Prutyu: Nyami.. »